Úszás

Manó éppen alszik, így megpróbálom összefoglalni az első úszásóránk rejtelmeit. A legfontosabb dolog: sírás nem volt!!! Ásítozás azonban annál inkább. A foglalkozás kis tornával és masszázzsal kezdődött, amely őurasága finom lelkének kifejezetten jól esett. Kedvesen nyögött hozzá, a körbenállók elmondása szerint, pedig egyszer-egyszer még el is mosolyodott. Na de utána jött a zuhany: ott már érezte, hogy valami új fog itt történni, amire neki majd reagálnia kell valahogy, de még ezt is sztoikus nyugalommal tűrte. És aztán a víz: hűvös volt, de legalább kék, és szépen hullámzott. Emellett ott volt anya is, aki végig védelmezően, néha kicsit görcsösen szorította kicsi Alfit, így aztán ezek az elemek így kiegyenlítették egymást. A medencében körbe-körbe sétáltunk, míg a kicsik a kezünkben tartva úszkáltak. Én nagyon élveztem, Alfi változatlanul francia monsieur-ket meghazudtoló nyugalommal tűrt. És valahogy úgy negyed óra után következett az ásítási rész a következő arckifejezéssel társítva: "anya én bírlak téged, ezért a kedvedést itt elvagyok, de ez a körbe-körbe lubic kezd elég uncsi lenni" :) Onnantól kezdve minden egyes új feladatot, labdát, nagyi-mosolyt, anya-lelkesedést így fogadott a fiatalúr.
Persze azt gondolom, hogy mind a kettőnknek bele kell ebbe jönnünk, úgyhogy változatlanul rendkívül pozitív vagyok víz ügyben. A héten megint megyünk csütörtökön, úgyhogy majd küldöm a híreket. Elöljáróban csak annyit, hogy már az itthoni fürdőzés is kezd egyre kellemesebb élményt nyújtani neki. Hozzáteszem még úgy is, hogy rendszeresen víznyelési akciókat is bemutat a mi drága pici fiúnk :)
A babaúszást egyébként minden kisgyermekes anyukának csak ajánlani tudom, mert nekem hatalmas élmény volt látni a kis manót lebegni, és a sírás elmaradásából az oktató-néni azt a következtetést vonta le, hogy vélhetően a babáknak sem volt utolsó. Ja és Alfi után úgy aludt másfél órán keresztül, hogy alig tudtam felébreszteni. :)
Puszilunk minden hűséges olvasót: Alfi és a család