A legújabb mókázásunk, hogy ülünk, na és hogy repülünk :) Alfi magasba emelve akkorákat kacag, hogy szerintem már a szomszédban is hallják. Tudja már tartani annyira a fejecskéjét, és a testét, hogy ha megfelelően alá van támasztva, akkor viszintesen repül a levegőben :) Emellett már fel lehet húzni ülő pozícióba, amikor is végre a plafon helyett valami mást is lát, kinyílik előtte a világ, és ezt akkora érdeklődéssel fogadja, hogy a már javában elkezdett hiszti közepén is elfelejt sírni :)
Mert azért sírni azt tud. Akárcsak minden valamirevaló kisgyerek - gondolom én - ő is teli torokból adja tudtunkra, ha valami nem tetszik neki, de persze ezt is kivárással, amolyan alfisan. Elvégre nem éppen kellemetes érzés ugyebár üvölteni, és hát elég fárasztó is. Így aztán őurasága először csak nyöszörög, aztán két oá-oá, aztán várja a hatást. Nagyon ravasz :) Néha bedőlök neki és felveszem, néha pedig nem. Ami érdekes hogy inkább akkor teszek neki jót, ha nem veszem fel, ugyanis akkor általában pár perc után elalszik, ha felveszem, akkor pedig a kitárult világgal van elfoglalva, ami elveszi a kedvét az alvástól, amire pedig szüksége van, mert ha nem alszik, akkor nyűgös csak igazán :) Na ezen igazodjon el az ember!
Az azonban teljesen biztosnak látszik, hogy olyannyira kíváncsi Alfi a világra, hogy várhatóan ahogy lehet már ülni akar majd, és amint lehet fel is fog állni, hogy aztán lehessen utána szaladni :)
