Rokonok

Tegnap nagy családi összejövetel volt a szomszédban (:)), ahol számos fényképen sikerült megörökíteni a két kis lurkó unokatesót, és a lelkes családot. Nagyon jól sikerült ünnepség lett belőle. Isti keresztapám Ákossal grillezett, mi ettünk, a gyerkőcök pedig szokták a társaságot. Egész jól ment nekik. Barnabás ugyan egy kicsit nyűgös volt, de végére ő is megnyugodott, és bájosan belemosolygott Eta nagynéném fényképezőgépébe. Alfi nagyon rendesen végigaludta szinte az egész délutánt. Persze azért az anyukája arcán a szemfüles olvasók észrevehetnek némi kialvatlanságot, de kizárólag a határtalan boldogság mögött.
Aktuális hír: Alfrédosz már 50-60 grammot is kiszopik. Nagyon haladunk, köszönjük a drukkolást. Puszi

Uncsitesó

Hát íme a 9 hónapig Alfival sok közös élményt megélt unokatesó: Barnabás. Izmos, és karakteres arcú, mint az apja. Makacs és gyönyörű, mint az anyja :)

Miért sír?

Ma nagyon nyűgös nap van. Nem vagyunk hozzászokva, hogy Alfréd akkor is sír, ha nem éhes. Nagyon rendes kisfiú, így idáig tényleg csak akkor ordibált, ha már etetési idő volt, és korgott a gyomra. De ma valamiért többször is sírt már csak úgy. Azért gondolom, hogy igazából nem volt különösebb oka, mert egy kis babusgatás, vagy némi hát-simogatás után abbahagyta és elaludt. Mindig kérdés, hogy vajon hol van a határ a még megérdemelt babusgatás és az elkényeztetés között. Persze mindig nagyon szívesen veszem fel és ölelem magamhoz a kis kópét, de hát ugye nem babusgathatom egész nap. Így aztán néha zord anyaként hagyom egy kicsit sírogatni, és utána igyekszem az ágyában megnyugtatni. Ez néha sikerül, néha nem.
A gyereknevelésben egy biztos pont van: semmi sem biztos. Meg persze semmi sincs úgy, ahogy előző nap, vagy ahogy az előző héten. Ákos fogalmazta meg jól: a gyereknevelés nem más, mint improvizálás. Természetesen kialakítasz magadban elveket, és szabályokat, de utána mégis a gyerek reakciói döntenek mindenben.
A reakciói egyébként egyre édesebbek. Lassan kezd mindent élesebben látni, így nagyon-nagyon kíváncsi lett a környezetére. Perceket tud merengeni egy narancssárga párnán, vagy egy színes takarón. Lassanként az arcomat is megismeri :) A másik változás, hogy kezdi lassanként érzékelni a mozgásokat. Az ágya fölött lévő repülő macik is lekötik lassan a figyelmét, és ő is imád repdesni a levegőben, természetesen kizárólag apa, vagy anya kezében. Bár apa most kicsit ugyancsak ápolásra szorul, mert összeszedett egy csúnya kötőhártya-gyulladást. A jobb szeme sajnos teljesen bevérzett, és nagyon fáj neki. A dolog legrosszabb része számomra, hogy őt viszont nem is tudom babusgatni. Ez ugyanis fertőző lehet, és sajnos ha én elkapom, nagy valószínűséggel a baba sem úszná meg. Számomra ez benne a legnehezebb, és persze, hogy nem tudok neki segíteni. Mivel hétfő óta semmit nem javult a dolog, így holnap megint orvoshoz megy, és bízunk benne, hogy a hétvégére már mutatkozik némi javulás, és megint együtt tudjuk élvezni pici Alfi szemlélődését, rácsodálkozását, és rosszasságait.
Alfis üdvözlettel

Alfi-fürdi

Az Alfi-fürdetés mindig az egyik legaranyosabb esemény a nap folyamán. Akik követték a terhességemet, tudhatják, hogy eltökélt szándékom volt Alfiból komoly vizilabdást nevelni :) A vízzel való kapcsolata egyelőre nem teljes mértékben igazolja ugyanakkor vissza ezt az elképzelésemet. A fürdés közben ordítunk - nem ordítunk arány ugyanis csak igen csekély mértékben billen a nem ordítunk mérlegnyelv felé :) Számunkra megfejthetetlen, hogy a fürcsizés melyik nap mit vált ki a kisfiúnkból, és miért éppen azt. Minden fürdőzést megelőz egy anya által végrehajtott olajos masszír, ami már ráhangolja kicsi Alfit a vízzel való találkozására. Hát általában már itt eldől, hogy mennyire tudja majd jól érezni magát a vízben. Ha itt elkezd ordítani, akkor a vizecske még rátesz egy lapáttal. Szakirodalom szerint. kb. 6 hetes korától kezdik el a csecsemők kicsit jobban élvezni a fürdőt. Hát már nagyon várjuk! :)
Azért a fenti képen látszik, hogy néha picit már elengedi magát Pöttömke a vízben, csak hát egyelőre a kaja-várás jobban leköti a figyelmét, mint bármi más :)

Nyüszögés

Alfi jelenleg nyüszög. Ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Amikor evés után nem akar aludni, mert úgy van vele, hogy már eleget aludt, akkor nyüszögéssel szórakoztatja magát, és a környezetét. Nem tudom, nyüszögtetek-e már. Nem is olyan egyszerű. Az ember - vagy annak fia - az e, valamint az ö betűt ismételgeti kiszámíthatatlan sorrendben. Ezzel jelzi a gyomrának, hogy abba lehet hagyni a morgást, mert tele van, másrészt kiengedi a nagy zabálás közben a gyomorba jutott levegőt. Mert az aztán nem oda való.
A finom gyomrúak ugorják át a következő sorokat, mert el kell meséljem, hogy kicsi Alfi kakilás közben tud aztán csak igazán jókedvűeket, már-már mosolygósakat nyüszögni, ahogy azt tegnap is bizonyította, miután lekakilta anyát, majd a pelenkázás közben elhasznált még 3 pelenkát az anyagcsere folyamatainak rögzítésére.
Ha néha belegondolok, megdöbbenek, hogy egyik napról a másikra hogy átalakultak a problémáim, a mindennapi gondolataim, és a teljes életvitelem. Meg persze Ákosé is. Minden egymással töltött percet hatalmas ünnepként élünk meg, és tényleg nagy Alfi-irányítást, és türelmet igényel, hogy ne maradjanak el a számunkra nagyon fontos közös étkezések. Alfi ebből a szempontból nagyon bájos gyerek, mert ha tele van a pocakja, akkor az esetek nagy százalékában hagyja anyát és apát pihenni. Amikor pedig nem, akkor a dédimama vigyáz rá, és dédelgeti egy kicsit, hogy ne érezze magát annyira egyedül. De a tegnap éjszaka jó példa volt a nyugalmas Alfira: fél 11-től reggel 4-ig aludt, aztán 5-től 8-ig ismét. Ez a teljesítménye biztosan megjelenhetne a "3 hetes babák nagy teljesítményei" c. könyvben. Meg is dicsértük érte nagyon. Reméljük magáévá teszi a rendszerben gondolkodás fogalmát, és ebből mától rendszert csinál.
A szoptatás változatlanul harcos, de anyának annyi teje van - szerencsére -, hogy a szoptatás előtti lefejés sem gátolja meg kicsi Alfit abban, hogy egy fél órát szopizzon (max. 30 gramm), majd egy negyed óra alatt még bepusziljon cumisüvegből 60-80 grammnyit. A lustaság fél egészség. És tényleg: kicsi ember olyan egészséges, mint a makk. Meg nem is buta :))
Nagyon élvezem a megjegyzéseket, amiket a bloghoz írtok, csak bátorítani tudok mindenkit, hogy tegye továbbra is. Alfival együtt puszilunk mindenkit.

Winston Churchill négy arca

Megadom magam, elvesztettem a köldökcsonkomat...

Köldökcsonk le!

Ma nagy nap van: leesett a köldökcsonk!!! Nagykorú csecsemővé lépett elő Alfi! Ez nagyon nagy szó, hiszen mostantól egyszerűbb lesz a pelenkázás, és ami a legfontosabb végre elkezdhetjük élvezni a fürdőzést. Hurrá!
A másik nagy hír: tegnap megszületett Alfi unokatesója, Barnabás. ma bent voltunk nála a kórházban, természetesen kicsi Alfival együtt. Gyönyörű, nagy szemű baba, aki már most tiszta apja :) Kicsi Alfinál valamennyivel nagyobb, de ugyanolyan édes grimaszokat vág, mint a mi fiúnk. Biztosan jól meglesznek. Húgommal már tervezzük, hogy együtt fogunk gyereket nevelni az elkövetkező hónapokban. Vagy ők lesznek nálunk, vagy mi leszünk náluk. Úgyis szükségünk lesz némi biztatásra, és közös eszmecserére, a közös játékokról nem is beszélve.
Kicsi Alfi étkezési szokásai egyébként sajnos még nem nagyon változtak, vagyis 20-30 grammot szopizik ki, és utána a többit rá kell pótolni, különben éhen marad. Természetesen minden alkalommal a természetes szoptatással kezdjük, de őfensége lusta, és fél óra szopizás után éppen, hogy csak eléri azt a fránya 20 grammot, ami kb. a 27%-a annak, amit ennyi idő alatt ki kellene szopnia. Kicsi hatékonysággal működik, de legalább láthatóan boldog. Tényleg. Sokszor álmában is mosolyog, amúgy pedig nagyon remekül elgügyög.
Ma volt időm egy kicsit barátnőzni, meg egy kedves kollégámmal egyetemi és egyetemes dolgokról csevegni. Kifejezetten jól esett.
Meg kell mondjam nektek egy kicsit kudarcként élem meg ezt a szoptatás dolgot minden alkalommal - ami persze butaság, de mégis így van - és így jól esik, ha az élet más területeire is koncentrálhatok néha. A szoptatás tekintetében mindent megpróbálok megtenni annak érdekében, hogy feljebb tornázzuk az etetésenkénti adagokat, de ez egy elég hosszú, küzdős meló, ami elsősorban nem is rajtam műlik, hanem a karomban ringatott fiatalemberen. Drukkoljatok, hogy ő is úgy gondolja, hogy szopizni a fáradtság ellenére jobban megéri! Köszi!

Fejtörés

Alfredovics rendkívül sokszínű személyiségnek mutatkozik, ahogy az a képeken is felfedezhető. Két hetes kora ellenére nagyon aktív, rengeteget mocorog, és imádja a saját hangját hallani (lehet, hogy tényleg van benne Karip-vér :)). Szoptatás közben, illetve a szoptatások közötti ébrenléti állapotában, sőt most már fürdetéskor is az "e" betű folyamatos trillirozásával boldogítja a kedves jelenlévőket. Ha sokan vannak körülötte, akkor meg aztán végképp. Amikor éppen nincs oka, vagy kedve bömbölni, akkor remekül elszórakoztatja magát a gőgicséléssel. Valamit magyaráz, bár talán még ő sem érti, hogy micsodát :)
Ja, és kérem, már megfordul. Két hónapos babákat meghazudtoló ügyességgel forgatja hason fekve a fejét egyik oldalról a másikra. Valószínűleg egy idő után elzsibbad a nyaka, meg unalmas is lehet folyamatosan ugyanazt nézni. Erre természetesen mindkét szülője nagyon büszke, a nagymamák, és dédnagymamák pedig próbálják visszafejteni a vérvonalat, hogy vajon melyik kis lurkó volt a családban hasonló képességekkel megáldva. Eddig Panni unokatestvérem tűnik befutónak, mert állítólag ő is nagyon korán kezdte a forgolódást.
Az éjszakánk nem volt éppen a legcsendesebb, úgyhogy most visszavonulunk kicsit szundítani.

Oooo!

KÉPEK, KÉPEK, KÉPEK!!!!

Tüdő-edzés

Alfréd tegnap kimutatta a foga fehérjét :) Bömbölt éjszaka, bömbölt nappal. A hozzáértő, és kevésbé hozzáértő, de tippelgető források szerint frontérzékeny szegényke. Szerintem egyszerűen csak éhes. Ugyanis rá kellett jöjjek, hogy cumisüvegből történő étkezés-kiegészítés még mindig alapvető fontosságú. Nagyon gyengécske még a pici fiú, így aztán ahhoz, hogy megerősödjön ennie kell. Enni viszont mellből nem tud annyit, amennyi elég lenne neki, mert gyenge. Így aztán üvölt. Érthető reakció. Ezen tapasztalatok alapján tehát tegnap este lekefvés előtt, szopizott is, és cumisüvegezett is, melynek eredményeként 6 (!) órát átaludt.
Így a tegnapi stressz után, ma ismét nyugalom szállt a házra. Persze nem akarom elkiabálni :)
A méreckedés egyébiránt 140 grammos emelkedést mutatott, így mindenféle szakirodalmi elvárásnak megfelelünk. (Nagy kő zutty)
Apa segítsége nélkül azonban sokkal nehezebb lenne. Nagyon szerencsés gyerek ám Ádám Alfréd, hogy ilyen lelkes apukát is kifogott magának! Rájöttünk például, hogy még a legádázabb időkben - értsd fürdetés - is megnyugtatja a babát apa érdes mély hangja, és a mesék, amiket kitalál.

Nyugodt nap

Ma nagyon nyugodt napunk van. Kísérletképpen kipróbáltuk, hogy elhagyjuk a cumisüveget, mert már egészen erősnek tűnik kicsi Alfi. Ennek köszönhetően délelőtt ugyan két - két és fél óránként evett, de most már lassan 4 órája folyamatosan alszik. Így nekem is sikerült egy kicsit aludnom. Már alig várom, hogy lehessen vinni kicsi Alfit sétálni, és egy kicsit kimozdulhassunk a négy fal közül. Tegnap Ákossal elmentünk bevásárolni, és már az is nagyon jót tett. Bár kb. fél óra után már éreztem kisebb lelkifurdalást, hogy otthon hagytam nagymamákra a fiúnkat :)
Ma este méreckedés lesz, így kiderül sikerült-e meghíznunk a heti 100-150 grammot. Kicsit izgulok :)
Holnap jelentkezem, sziasztok

Veszélyes útmutatasok

Tegnap volt egy kétségbeesés. A dolog úgy indult, hogy kicsi Alfi egész nap nagyon nyűgös volt. Egyetlen evés után sem sikerült elaltatni, zokogott, nyüszögött, fájdalmas volt hallgatni. Persze az itthoni családi kupaktanács gyorsan előhozakodott az összes ötletével, hogy mi is lehet a baj: szélgörcsök, a tegnapi lecsóban a hagyma, nem elég dajkálgatás, stb. Természetesen én, mint anyuka új szerepben, és teljes megfelelési vággyal, úgy húsz percnyi találgatás – értsd min. 25 magyarázat-féle – a kétségek közé zuhantam. Vajon az én hibám? Nem kellett volna lecsót ennem? És ekkor – bevallom férfiasan – sírva fakadtam. A tegnapi éjszakánk sem volt sima menet, így a fáradtság is belejátszott. Na, de ezek után miket kaptam a fejemhez?
Sorolom: „Te nem is tudod, milyen mikor egy igazán sírós gyereked van!”, „Biztos vagy benne, hogy felkészültél az anyaságra?” „Mindenki azon van itt, hogy téged kiszolgáljon, Neked semmi más gondod nincs csak a gyerek, ez a baj!” Ezekkel úgy szemtől szembe kellett megbirkóznom, de aztán jöttek a hátam mögött lévő tippek: „Kriszti sosem állt két lábbal a földön, egy mesevilágnak képzelte az anyaságot.” „Ezek a mai fiatalok már nem tudják, mivel is jár az anyaság, nincsenek felkészülve arra, hogy jönnek az unalmasabbnál unalmasabb napok, monotonitás, önfeláldozás, szolgálat.” Nem idézek többet.
Hát, tudjátok mit: NEM! Nem gondolom, hogy a felsoroltak bármelyike is kötelezően igaz kell, hogy legyen az anyaságra, vagy az apaságra. Mindent meg fogok tenni azért, hogy kialakítsak Ákossal egy harmonikus családi légkört, ahol igenis mindenki rengeteg örömét leli a másikban. Ez nem jelenti természetsen azt, hogy folytonosan mindennek csak örülni fogunk, nem lesznek nehéz pillanatok, nem fogunk sírni. De egymásból, és a tudatból, hogy jó család vagyunk tudunk majd erőt meríteni. Kizárólag erre szabad koncentrálni.

Mosoly

Ma egy jól sikerült szopizás, és tisztába tétel után így festünk :) Apa ma itthon maradt, és sztárfotókat készített erről a gyönyörűségről, aki hirtelen erőre kapott, és már sokkal rövidebb idő alatt sokkal többet megeszik anyából, mint eddig. Ez nagyon-nagyon jó hír!
Mi, Ákossal már odáig jutottunk, hogy kényszeredetten akkor is baba-nyöszörgést hallunk, ha őkegyelme alszik, mint a tej, és teljesen rendben van a világgal.
Igyekszem sokat pihenni napközben is, de persze folyamatosan aggódok, hogy van-e elég tejem. Szerintem hatalmas üzlet lenne külön stressz-oldó tanfolyamokat hirdetni frissen szült mamáknak, mert egy egyetemi félév, vagy egy munkahelyi beszámoló smafu ahhoz képest, amit én emellett a baba mellett átélek. Bár ma még nem is sírtam, ami javulásnak tekinthető :)
Alig várjuk, hogy leessen a köldökcsonkunk, és tudjunk végre egy jót pancsizni, mert a fürdetések még szép nagy csatazajjal járnak, ugyanis Alfi végigüvölti őket. Eleve utálja, ha meztelenre vetkőztetem, emellé mág rákenem, vagy sokkal inkább masszírozom azt a fránya olajat, és még utána az a víz is... Mintha legalábbis a fogát húznák, bár lehet, hogy akkor még jobban fog ordítani :)

Disszertáció

És íme - hogy egy kedves barátomat és a keresztapámat idézzem - a disszertáción gondolkodó fiatalúr. Kérdés már csak az, hogy halspermákról, vagy a Kissinger-féle külpolitikai vonal folytatásán elmélkedik :)
Ma egyébkétn már másodszorra aludt este 11-től reggel 4-ig, ami egy ilyen pöttöm baba esetében mindenféle szakirodalom szerint is nagyon jónak számít. Mondanom sem kell, hogy a szülők is jóval kipihentebbek, mint 3 napja :)

Angyalka

Íme a legédesebb alvós baba első itthoni képe. Jön a többi is...

Apával a kórházban

Végre elhárult a technikai probléma. Íme az első kép pici Alfiról az apukájával. Kemény nap volt az mindenkinek, de nagyon jól sikerült :)
A képen látható arckaparás egyébként a fiúnk egyik kedvenc elfoglaltsága, így második nap már arra kényszerült az anyukája, hogy levagdossa a kis körmeit. Csak itthon tudtam meg a védőnőtől, hogy ezt igazából csak előre lefertőtlenített kisollóval szabadott volna, és semmiképpen nem a kórházban. Hoopsz... De szerencsére anyunak nagyon biztosak voltak a kezei, és Alfi inkább jól járt, mint rosszul, hiszen végre eltűntek azok a kismacska szerű karmolások az arcáról :))
Még meg sem ragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem a sok jókívánságot, és gratulációt, amit küldtetek. Mindegyik nagyon-nagyon jól esett, és mindegyiket máig a telefonomban őrizgetem. Ha néha előtör rajtam az "Úristen, rossz anya vagyok kétségbeesés", akkor csak előveszem őket, és máris jobban vagyok :)
Ma volt nálunk védőnéni, és megnyugtatott, hogy a babával minden rendben. Már-már meg is dicsért, ami nála azért nagy szó. Hiszen általában inkább a legyünk óvatosak, és mindent az előírásoknak megfelelően csináljunk típus. Kicsit minden látogatásánál úgy érzem magam, mint az egyetemi vizsgáim egyikén. Görcsbe szorul a gyomrom, és azon gondolkozom, vajon melyik részt csinálom rossul az általa elmondott 400 feladatból :)
Gyereknyüszögést hallok a szomszéd szobából, úgyhogy most megyek.
Alfis üdvözlettel

Lelkesedés vissza

Sziasztok!

Egy szoptatás után és egy alvás előtt gyorsan felrakok nektek néhány képet erről a kis tündérkéről.
Ma volt itt doktorbácsi, és megvizsgálta Alfit. A legmókásabb eleme a vizsgálatnak az volt, amikor hassal lefelé a tenyerére vette, és lógatta a lábait a levegőbe, a kis pár szál hajú fickó pedig rögtön felkapta mind a két lábát :)
Beigazolást nyert, hogy jó taktikát választottunk Ákossal az etetés terén, ugyanis most már a kiszívott tejcsi mellé cumisüvegben lefejt tejjel is megetetjük, így teli tudjuk tömni a gyomrát, és alszik édesen :)
A képek között találtok büszke apás, és büszke anyás képeket is, de még a kórházból. Azóta szépen kisimult a kis arca, és nagyra nyitogatja a szemeit. Az ilyen felvételeket is hamarosan felrakjuk, türelem.
Alfis üdvözlettel,
a fáradt, de már lelkesebb szülők

Bocsi, de a képfelrakás egyelőre technikailag problémás. Mindenkinek küldöm e-mailen, puszi

Boldogság és félelem

Alfi az én kisfiam, ma 6 napos.
Természetesen a legédesebb baba az egész világon. Hatalmas zöldeskék szemei, gödrös kis állacskája van, akárcsak az apukájának.
2008. július 1-jén született az apukája, egy angyali szülésznő, és egy remek orvos segítségével.
Próbálom megosztani veletek az élményt és a félelmet, amit egy ilyen kis manó megérkezése jelent a számomra.
Élmények:
Csodálatos érzés magadhoz ölelni egy 3 kilós picike kis emberkét, akit addig 9 hónapon keresztül óvtál és gondoztál a szíved alatt.
Ha ránézek mindig az apukája jut eszembe, és az hogy Alfi nagy szerelemben megfogant kisfiú. Ezt a szeretetet mindenképpen tovább szeretném neki adni!
Elképesztően sokoldalú és imádnivaló grimaszai vannak, tele életerővel, és flegmasággal :)
Az első átüvöltött fürdőzés után ma már nagy élmény vele a fürdőzés, mert gügyög, nyöszörög, egy csomó dolgot el akar mondani :)

Másrészről Alfi megérkezése felforgatta az egész eddigi életemet, amit még a terhességem során sem gondoltam volna ilyen meghatározó erejűnek.
Lehet, hogy néhányan furcsálni fogjátok, de bizony komoly félelmek, és szorongások is kialakultak bennem Alfi megszületése óta:
Az egyik legérdekesebb dolog a szoptatáshoz kapcsolódik. Úgy készültem a szoptatásra, mint az egyik legörömtelibb, legmeghitebb eseményre az életemben. Ehelyett ma egy teljesítményorientált napi rutinná süllyedt, melynek célja, hogy őurasága megegye azt az adag ételet, mely a könyvek, a védőnő, a kórházi gyerekorvos szerint az ideális fejlődéséhez szükséges. Mondanom sem kell, hogy ezt önmagától meg sem közelíti. Hogy miért? Mert szopizás közben egyszerűen elalszik. Ettől aztán egy szoptatási szeánsz több mint egy órásra húzódik, melyből borzasztóan keveset tud hasznosítani. Így minden szoptatás után tejet fejek (erről majd egy későbbi alkalommal részletesen is beszámolok :)), és azt is odaadom neki. Így aki hallott már a 3 órás szoptatási periódusokról, annak lehet valami fogalma arról, hogy az alvás, mint fogalom tulajdonképpen szabadon értelmezhetővé vált számomra az elmúlt napokban.
A fáradtság pedig csak erősíti a félelmet, hogy mindent jól csinálok-e, hogy eszik-e eleget, hogy jó anya leszek-e. Katasztrófa!
Természetesen másnak ilyen helyzetben azt javasolnám, hogy legyen erős, és ne halgasson senki véleményére, és majd a gyerek tudja hogy mi kell neki. Hah :) Na ezért igyekszem nem osztogatni tanácsokat :)
Holnap mindenképpen csatolok képet is, hogy azért lássátok az angyali arcát, és megértsétek miért olyan nehéz minden egyes elalvós szoptatás közben állandóan életet lehelni bele. Legszívesebben hagynám szépen aludni. De persze ebben az esetben egy félóra múlva megint felébredne, és nyitogatná a szájacskáját, hogy ő éhes. Ha belegondoltok a már vázolt szoptatási rendbe, rájöhettek, hogy ebben az esetben minden más tevékenység megszűnne számomra, beleértve az eddig oly természetesnek tűnő alvást, és evést is. Így tehát marad a könyörtelen anya szerep :)
Holnap folytatom, most megyek szoptatni, pusza