Bori kórházban

Krupp. Utálatos egy betegség: Bori nem kapott rendesen levegőt, mert begyulladt a gégéje. Szegénykém nagyon sokat szenvedett az utóbbi pár napban, de hősként viselte a megpróbáltatásokat. Csütörtökön éjszaka lehetett először hallani, hogy rosszabbul veszi a levegőt, és rosszul is aludt. Pénteken felhívtam a doktor nénit, azt javasolta, vegyünk hideg párásítót. Ezt meg is tettük, de péntek éjjelre csak rosszabb lett szegény kislány állapota, így bevittük az ügyeletre. Ügyeleten azt mondták: élete első kruppja, ráadásul nagyon picike baba ő még, így irány a kórház. Küldtek a Heim Pálba, onnan meg a Bethesdába. Közben mindenhol kapott hideg párát némi sóoldattal, a Bethesdába pedig légzést segítő puffot, és szteroidos kúpot is. Aztán végre lefektethettem. Persze nem volt olyan szoba, ahol együtt lehettünk volna, így miután ő végre kimerülten elaludt, engem bekísértek az anya-szobába, ahol kaptam egy ágyat 6 (!) másik anyuka mellett. Messze voltak az ideálistól az állapotok :(
Azért szerencsére megvoltunk. Bori aludt végre 3 órát egyhuzamban. A kruppnak persze az a velejárója, hogy a légzési nehézség megszűnésével jön a nátha, így aztán szegény pici lány délutánra elkezdett köhécselni, estére pedig már jött a hurutos köhögés is. Valószínűleg fájt szegénynek a torka is, mert nagyon keveset aludt, és este sem tudtam megnyugtatni. Végül egy nővérke adott neki egy-két fenistil cseppet, és segített elringatni. Akkor kezdett kicsit javulni a helyzet, mert Bori aludt hajnali 3-ig, majd párásítás, orrszívás, szopizás után reggel 7-ig. A hurutosodás egyre erősebb lett, ami jót jelentett, mert szépen szakadozott fel a váladék a torkából. Doki bácsi is azt mondta, hogy szépen javul, így délután 2-kor el is engedték Borit haza. Nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek!
Szerencsére most már sokkal jobban van: édesen alszik az ágyikójában, és ugyan nagyon náthás, de már kifelé evickél belőle.
Lelkileg engem is nagyon megviselt a betegsége, de egyben meg is erősített. A kórházban, amikor panaszkodtam az egyik kedves orvosnak, hogy mennyire aggódom Boriért, ő azt mondta: Anyuka gondoljon csak bele, ha Ön aggódik, a gyermeke mit érezhet. Akkor összeszedtem magam (akkor már 36 órás nem alvás után), és sikerült lelket öntenem magamba és Boriba is. Az orvos azt is előrebocsátotta, hogy Borit csak akkor engedik haza, ha elkezd hurutosan köhögni. Érdekes, hogy ahogy én jobban lettem, nála is megindult a hurutos köhögés...
Mindenkinek köszönöm a sok segítséget, amit az elmúlt napokban kaptunk!

Családi összkép-2011

Eta készített egy nagyon aranyos összeállítást a családi fényképekből, mely jól tükrözi, milyen vidám hangulatúak az ünnepi, vagy hétköznapi találkozásaink. Szeretem ezt a családot, és remélem, hogy ezt Ádi és Borcsa is továbbviszi majd. :)
Matyit üdvözlöm a kemény, de annál szórakoztatóbb harmincasok világában!

Borcsa kalapban

Óvoda

Ádi elkezdte az óvodát. Nagyon tetszik neki, de azért reggelente még van egy kis hüppögés: Anya maradj itt velem... Elég nehéz elválni tőle, de közben meg tudom, hogy haza kell jönnöm, és csinálni az itthoni dolgokat, és persze Borcsával foglalkozni, hiszen ő is egyre inkább igényli ezt. Nem tudom jobban tenném-e, ha inkább itthon tartanám még egy kicsit Ádi manót. Persze reggel iszonyúan fáj a szívem érte, de délután, amikor megyek érte, akkor jókedvű, élénk, mesélős, és az óvo nénik is azt mondják, hogy egész nap jól érzi magát. Ügyesen eszik, alszik, rengeteget magyaráz. Akkor pedig nem jobb neki ott?
Nehéz ügy...

Borcsa mosolyog

Kedves Olvasó!

A gyerekek márpedig különbözőek! Még akkor is, ha ugyanazon szülők gyermekei. Míg Ádi babát kb. 5 hónapos korában sikerült először rávenni arra, hogy egy 10 perc intenzív has-csiklandozás után egy mosolyt eleresszen, addig Bori már komoly mosoly-hadjáratot folytat a sok bók bezsebelése érdekében - vagy csak mert jólesik neki. :) Mi persze biztatjuk nagyon, és nekem néha néhány könnycsepp is kigördül a szememből, mert ez az egyik legszebb látvány a Földön: a babám mosolyog :)
Apropó mosoly: a napokban elővettem az egyik kedves kolléganőmtől kölcsönbe kapott dvd-t, amin kismama torna található szülés utáni regenerációként is. Hát egészen oltári, kora 90-es évek stílusa, vontatott beszéd, semmi mosoly, isteni divatos ruhák, és igazi, nagy lencséjű, halványkék keretes szemüvegek. Irtó vicces. A torna viszont nagyon hasznos, így a tegnapi naptól fogadalmam szerint minden nap végigcsinálom majd a gyakorlatokat. Nem túl megerőltető, de arra éppen megfelel, hogy kicsit levetkőzzem a szoptatás miatt felvett tunyaságomat. Ebben a pesti kánikulában sétálni úgyse nagyon tudunk még Borival, így aztán kifejezetten jól esik némi átmozgatás. Tegnap annyira megörültem ennek a lehetőségnek, hogy az amúgy néha a bezártságtól kibillenő lelki egyensúlyomat is sikerült a helyes vágányra terelni. Most csak úgy zakatolnak bennem a pozitív gondolatok. :) Türelmesebb is vagyok, ami szerintem az egyik legfontosabb tulajdonság egy 3 éves és egy 6 hetes gyerek mellett.
Tegnap is elég komoly türelem-próbának voltunk kitéve Ákossal, amikor kedvenc nagyfiúnk - aki egyébként, okos, érzékeny, vidám - 20 perces(!) ordítást vágott le, amiatt, hogy vacsora előtt kezet kellett mosnia... Megálltam és kívülről próbáltam nézni a helyzetet - ami nem mindig szokott sikerülni - és rendkívül mókásnak találtam. El is mosolyodtam magam, mire Ádi csak még jobban üvöltött, gondolom, úgy érezte, hogy nem veszem komolyan. Erre ismét elkomolyodtam, és 20 perc győzködés után végül kisütöttük, hogy menjen el vécére, mert pisilnie is kell, és ez segített. Utána a kezét is hajlandó volt megmosni. Természetesen a következő percben már vígan mosolygott. Azt gondolom, hogy pszichológia doktori értekezést lehetne írni egy 3 éves gyerek 1 napi viselkedés-modelljeiről. :)
A hisztik mostanában egyébként jelentősen besűrűsödtek, ami gondolom, Borcsa lány érkezésével is összefügghet. Próbáljuk intelligens szülők módjára nagy türelemmel kezelni a dolgot, de néha annyira értelmetlen a reakciója, hogy nincs könnyű dolgunk. Persze értelmetlen számunkra, számára biztosan van értelme, és ezernyi oka, amiket valószínűleg még nem tud elmagyarázni. Még az is lehet, hogy elkezdek utánaolvasni a témának :) Szólok, ha megtudok valami okosat.
A biciklizés viszont nagyon megy neki. Olyan ügyesen hajtja a két pótkerékkel felszerelt járgányát, hogy már futni kell utána, mert sétálva lehagy. Nagyon gyorsan belejött ebbe a sportba. Mondtam is Ákosnak, hogy nekünk is bicikliznünk kell majd ismét, hogy tudjunk menni együtt tekerni. Jaj, már alig várom, hogy négyesben mehessünk világot látni :)

Szülinapok

Ádi pénteken 3 éves lett! Csodálatos kor. Az ember fiának nincs más dolga, mint naphosszat játszani, élvezni az összes felnőtt rá irányuló figyelmét, és fogadni a sűrűn érkező ajándékok hadát. :) A szülinapi (Thomasos!) torta mellé kapott kerti homokozót, biciklit, sisakkal, Emily mozdonyt, thomasos terítőt, szalvétát, gázzal töltött lebegő lufikat, síneket a vonatoknak, menő markolót, csempére rajzoló és világító labdát...tovább nem sorolom. Bár egy fontosat még meg kell említsek: az ajándékokon kívül sok-sok élménnyel is gazdagodott. Apu és Anyu is nagyon aranyosak voltak: Apuval a vasúttörténeti parkba látogatott el, és megnézte az összes vonatot, Anyuval pedig a Vidámparkba! A 3 éves nagyfiú életében először. Mondanom sem kell, hogy imádta mind a kettőt :).
Vasárnap pedig Tamáska szülinapján múlattuk az időt, és ettük ismét degeszre magunkat, na meg jót szurkoltunk Nadalnak, aki sajnos így is kikapott. :( Sebaj, majd legközelebb :)
Azért, hogy ne unatkozzon egy kicsit se a sok szülinapi élmény után, tegnap Irénkével és Istivel lekocsikázott a Balaton-partra, ahol egy kellemes nyaralós hetet tölt el a kereszt-nagyszüleivel. Arany élet! :)
Ami a szülinapozást illeti, ezúton is szeretném jelezni, hogy júl. 31-én a pénteken távol-maradottak részére megszervezzük a szülinap-remake-et, amire mindenkit szeretettel várunk. Természetesen a pénteken részt vetteket is! :)
Íme néhány kép

Borcsa (Gizus) megérkezett a családba!

Megszületett Borcsa!
Gyönyörű, nagy hajú, édes kislány. Tele energiával! Súlya 2950 g, hossza 50 cm, és 2 órával a születése után már szopizott! Leírhatatlan érzés volt!
Ádi baba is bejött a kórházba, többször megnézte. Itthon már meg is simogatta. Nagyon büszke rá, bár a "játékot oda nem adok", és a Borcsa-fürdetés közben "Anya, gyere velem játszani!" c. műsor azért jelzi, hogy még csiszolni kell az összhangon. :)
A női hormonok játéka mindenesetre engem is megviccelt, mert miután 2 nap után Ádi bejött a kórházba, és megláttam: elsírtam magam - nem lehet, hogy az én kisbaba fiam már ilyen nagy! Nem is tudta hirtelen hova tenni, hogy Anya miért sír, de aztán persze okos fiú létére megértette. :)
Borcsával egyébként édes az élet, mert nagyon ügyesen eszik, és rengeteget alszik. Amikor pedig ébren van, akkor kíváncsian nézelődik és szívja magába a világ nagy titkait :)
Íme néhány fénykép az első napokról:

 
Gizus, Kriszta, Dubrovnik

Dubrovnik 2011

Szombaton hazaértünk a Nagy Utazásról! Némi izgalommal vágtunk neki az útnak, miután Gizus lányzó már az utolsó előtti hónapját tölti a hasamban, de szerencsére semmi gond nem volt.
Kint - hála Ákos helyi ismeretségének egy csodálatos apartmanban laktunk, amiben 3 szoba, 3 fürdőszoba és egy tágas étkező-konyha volt, na meg a két erkély, amelyeken jókat reggeliztünk :)
Nagyon jó volt, hogy így hárman ennyi időt együtt tölthettünk. Ákos persze dolgozott, de délután mindig csatlakozott hozzánk. A legfőbb programunk a tengerre járás volt, kiültünk, köveket kerestünk, dobáltunk. Ádi néha meg-meg merítette a lábát a nem éppen meleg tengerben és élvezte, ahogy a víz kimossa alóla az iszapot. Ez annyira tetszett neki, hogy közben gurgulázva kacagott. Persze ment volna beljebb is, de a 17 fokos vizet elsősorban a holland és német turisták részére találták ki.
Hétvégén hajóztunk, csavarogtunk, rákot, kagylót, sünit, halat néztünk minden mennyiségben. Íme néhány fénykép az élményekről.






 
Tehén a magasban

Kirándulások fel s alá