Bölcsi és munkakezdés

Sziasztok!

A bölcsi! Bizony, elkezdtük! Nagy változás ez mindenkinek az életében a családban, de ahhoz képest szerintem nagyon természetesen kezeljük. Ettől aztán Ádi is így kezeli. Persze hallottam már róla, hogy ha az anyuka elfogadja az adott változást, és természetesnek veszi, akkor az a gyerek számára is egyértelmű, és természetes lesz, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen megy :)
Jó-jó, azért nem volt minden fenékig tejfel :) Az első héten fokozatosan egyre többet volt Ádi a bölcsiben, első nap csak egy órát, majd másfelet, aztán kettőt. A hét vége felé már ott is hagytam fél majd egy órára. Ezt remekül viselte.
Aztán jött a következő hét. Ákos elutazott Spanyolhonba, Ádi pedig elkezdett bent aludni is. Ez volt a mélypont. Fél órán keresztül zokogott az alvás előtt, majd álomba sírta magát - mondták a dadusok.Esténként otthon tiltakozott, nem akart elengedni sem, nemhogy elaludni. Otthon is zokogtunk, volt hogy mind a ketten. Aztán csúcspontként szombatra be is lázasodott és elkezdett iszonyúan folyni az orra. Szerencsére a láza egy nap alatt lement, Apa vasárnap este hazajött és elkezdett szépen lenyugodni a kedélyállapotunk. Ő is megnyugodott, és én is. Hétfőn-kedden otthon maradt apával, majd Zsuzsi nagyival, és szerdán már suhant a bölcsibe. Lekopogom, azóta remekül érzi magát. A dadusok szerint egy hang nélkül elalszik (csak egy kicsit forgolódik), és 2 és fél órán keresztül durmol. Sokat vannak kint az udvaron, amit imád. Mondják, hogy jókedvű, mókázós :) Otthon ugyancsak aktív, mozgékony, vidám, úgyhogy kezd beállni a rend. Állítólag már egy kislányt is kinézett magának, akinek szép loknis szőke haja van. Azt nagyon szereti simogatni, és néha egy kicsit meghúzkodni :)
Én pedig munkába álltam, és hatalmas lelkesedéssel próbálok eleget tenni a dékáni elvárásoknak. Tényleg jó végre az agyamat is használni :)