300 kép

A panaszkodóknak jelentem: baloldalon láthatók a Keresztelő képei, és hamarosan a dubrovnikiakat is felrakom. Aztán tessék ám végignézni mind a 300-t. :)

Keresztelő

Tegnap megkeresztelték kicsi fiúnkat. Az esemény egészen flottul ment. Természetesen Ádi baba szokásához híven mindenre nagyon rácsodálkozott, így nem volt se sírás, se hisztizés. Halkan jegyzem meg, hogy ehhez talán az istentisztelet előtt elfogyasztott 3 keksz is nagyban hozzájárult. :) Magát a keresztelést is érdeklődve figyelte, bár el kell hogy mondjam, hogy az anya-elvesztés lehetőségéből eredő szeparációs szorongása jelentős mértéket öltött, így szinte csak az én kezemben volt hajlandó megmaradni. Eszter keresztanyu azért hősiesen próbálkozott,de mint szinte mindenben, ebben is Ádi volt az erősebb. :)
Mondanom sem kell, hogy számára a legjobb rész az ajándékozás volt. Kapott egy halas Ádi-Manó feliratú plédet, ami a szüleit kicsit jobban lázba hozta (majd idővel gondolom, őt is :)), valamint egy nagyon helyes kis ruhácskát, egy autó-nyeremény betétkönyvet (!), valamint a jelenlegi kedvencét: egy fütyülő, dudáló, kacagó oroszlánt négy keréken. Na, ez utóbbit imádta. Ráült, megvizsgálta, megénekeltette, és úgy leszállt róla, mint a legprofibb nagy motorosok a nagy motorjukról. A szerkezet zseniális, abszolút babákra tervezett tolható kiskocsi, amely Ádi babát tökéletesen elbűvölte. Öröm volt nézni a kacagást a szemében.
Szerencsére a vendéglátás is remekül sikerült. Mindenki jóllakottan és derűs mosollyal távozott, amelyben nagy szerepe volt az egész család aktív segítségének. nagyon jó kis família vagyunk! A távolmaradókat nagyon hiányoltuk, de hamarosan teszem fel a képeket, hogy ők is jobban átélhessék a remek-mókás perceket :)
Puszi