Sziasztok!
A blogger valamiért nem akarja diavetítetni a bolhói kirándulás képeit, így azokat egyelőre itt nézhetitek meg:
http://picasaweb.google.hu/karipkriszta/AdiBolhon2009Augusztus#
Nagyon izgalmas hét volt, Ádi imádta a jó kis falusi létet :)
2009. augusztus 24., hétfő
2009. augusztus 8., szombat
Királytanyán
Ma megjártuk Jánoshalmát Irénkével, Mamival, Istivel, Pannikával. Manó nagyon-nagyon élvezte a rengeteg állatot, a friss levegőt, a szabad rohangálás lehetőségét. Olyannyira elfáradt, hogy este 7-kor elaludt az autóban hazafelé jövet, és fel sem kelt azóta. Mikor 9-kor hazaértünk, beraktam az ágyába, és aludt tovább. Kiváncsi vagyok, milyen éjszakánk lesz :) Valószínűleg eseménytelen, hiszen fel kell dolgozni azt a rengeteg élményt!
Az összes lelkesen készített, de meglehetősen homályosra sikeredett képet az alábbi linken találjátok:
http://picasaweb.google.hu/karipkriszta/Kiralytanya?authkey=Gv1sRgCJbq09qy7PrXIQ#
puszi mindenkinek
2009. augusztus 5., szerda
Balaton
Természetesen míg Ákos Szingapúrban van, mi igyekszünk nagyon sok-sok programot kieszelni, hogy minél gyorsabban múlassuk az időt a hazaérkezéséig. Így az elmúlt héten Apuval leköltöztünk a Balatonhoz öt teljes napra. Így egyrészt kiszabadultunk a városi hőségből, másrészt Ádi baba és anya legnagyobb örömére minden nap strandoltunk. Nagyon szuper volt. Ádi imádta a Balatont. Persze felszereltük két karúszóval és egy úszógumival :) A lába ugyanis még nem ért le a legalacsonyabb vízben sem :) Így azonban már egyedül is úszott, pancsolt, labdázott (!) Nagyapával ugyanis remekül lehetett labdázni. Ezt minden ízében ki is használtuk. A parton azután természetesen összeismerkedett mindenkivel. Szégyenlőség nincs benne egy csepp sem. Bizonyosan jót tesz neki a "bazi" nagy családi környezet :)
Tegnap a rossz időre való tekintettel elvittük a Veszprémi Állatkertbe. Hát, az állatokkal sincs rossz viszonyban. Önfeledt sikítozást, kiabálást, örömködést produkált minden állat láttán, körülbelül a tizedikig. Mert akkor megtelt. Ránk nézett, és azt mondták a szemei: Anya, nekem ezt most fel kell dolgoznom, kérlek, hagyj rá időt! Úgyhogy meg kell valljuk őszintén, az állatkertből bizonyosan nem láttunk egy jó nagy részt, de teljesen megérte. Egyrészt maga a hely is nagyon kellemes, ligetes, jól kiépített, másrészt Ádit is teljesen lenyűgözték az állatok :)
Szerencsénk volt, mert a hét második felében Mami is lejött, így sokat segített Ádi mellett, elsősorban a főzésben. Komolyan nehezen tudom elképzelni, hogy egy otthon egyedül lévő anyuka hogyan tud még főzni is a gyerek mellett. Nem véletlen, hogy a gyermekes barátnőim bizonyos része ebédet rendel, a másik pedig folyton időhiánnyal küzd. Azt azért be kell vallanom, hogy az anyuka részéről még így segítséggel sem nevezhető komoly pihenésnek egy ilyen balatoni kiruccanás. Persze remek részei voltak, de mikor hazaértünk tegnap este olyan fáradtan zuhantam be az ágyba, mint aki megvívta egyedül a pákozdi csatát :)
Ma nem volt ennyire jó napja Ádinak, mert délelőtt elvittem a bőrgyógyászhoz, ahol most már másodszorra szedték le a bőréről az apró kis vírusos szemölcsöket, amiket állítólag vizi szemölcsnek hívnak, mert elsősorban a víz okozta bőrkiszáradás miatt tudnak megtelepedni rajta. Őt nem zavarják, de nem szép látvány, és ráadásul terjed is, így a bőrgyógyász nővel abban maradtunk, hogy leszedi. Hát szegény pici Manónak nem volt kellemes érzés, sírt is közben, meg utána elég nagyon, de hősként hamar abba is hagyta. A doktor néni szerint ez egyébként nem annyira fájdalmas neki, mint inkább kellemetlen. Szerencsére elég hamar túltette magát rajta, inkább a doktornőre haragudott, amiért fájdalmat okozott neki. Igyekszem nagyon hidratálni a bőrét, hogy lehetőleg nem jöjjön neki több elő. Nagyon rossz érzés votl sírni látni szegényt.
Tegnap a rossz időre való tekintettel elvittük a Veszprémi Állatkertbe. Hát, az állatokkal sincs rossz viszonyban. Önfeledt sikítozást, kiabálást, örömködést produkált minden állat láttán, körülbelül a tizedikig. Mert akkor megtelt. Ránk nézett, és azt mondták a szemei: Anya, nekem ezt most fel kell dolgoznom, kérlek, hagyj rá időt! Úgyhogy meg kell valljuk őszintén, az állatkertből bizonyosan nem láttunk egy jó nagy részt, de teljesen megérte. Egyrészt maga a hely is nagyon kellemes, ligetes, jól kiépített, másrészt Ádit is teljesen lenyűgözték az állatok :)
Szerencsénk volt, mert a hét második felében Mami is lejött, így sokat segített Ádi mellett, elsősorban a főzésben. Komolyan nehezen tudom elképzelni, hogy egy otthon egyedül lévő anyuka hogyan tud még főzni is a gyerek mellett. Nem véletlen, hogy a gyermekes barátnőim bizonyos része ebédet rendel, a másik pedig folyton időhiánnyal küzd. Azt azért be kell vallanom, hogy az anyuka részéről még így segítséggel sem nevezhető komoly pihenésnek egy ilyen balatoni kiruccanás. Persze remek részei voltak, de mikor hazaértünk tegnap este olyan fáradtan zuhantam be az ágyba, mint aki megvívta egyedül a pákozdi csatát :)
Ma nem volt ennyire jó napja Ádinak, mert délelőtt elvittem a bőrgyógyászhoz, ahol most már másodszorra szedték le a bőréről az apró kis vírusos szemölcsöket, amiket állítólag vizi szemölcsnek hívnak, mert elsősorban a víz okozta bőrkiszáradás miatt tudnak megtelepedni rajta. Őt nem zavarják, de nem szép látvány, és ráadásul terjed is, így a bőrgyógyász nővel abban maradtunk, hogy leszedi. Hát szegény pici Manónak nem volt kellemes érzés, sírt is közben, meg utána elég nagyon, de hősként hamar abba is hagyta. A doktor néni szerint ez egyébként nem annyira fájdalmas neki, mint inkább kellemetlen. Szerencsére elég hamar túltette magát rajta, inkább a doktornőre haragudott, amiért fájdalmat okozott neki. Igyekszem nagyon hidratálni a bőrét, hogy lehetőleg nem jöjjön neki több elő. Nagyon rossz érzés votl sírni látni szegényt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)