Sziasztok!

Kicsit el vagyunk maradva az események dokumentálásával :)
Próbáltam elemezni az okokat, és arra jutottam, hogy egyrészt a munkahelyemen egészen felháborító módon nem adnak nekem elegendő szabadidőt a blogírásra - ezt próbálom ezen írásommal végre ellensúlyozni :)
Másrészt Ádi manó lefektetése után olyannyira kimegy belőlünk a munkából még megmaradt szufla, hogy bedobjuk a törülközőt. Na jó, én bedobom, Ákos pedig vagy dolgozik, vagy ugyanolyan fáradtan bedől az ágyba, ahogy én.
Lényeg, a lényeg, hogy egy kicsit össze kell szednünk magunkat.
Ádival ma elmentünk az Okmányirodába, mert lejárt (!) az útlevele. Ugyan még nincs 2 és fél éves, de ez már a második útlevele lesz! Nagyon bírja ezt az utazás témát :)
A hivatalban természetesen mosolygott, kérdezett, énekelt, több hivatalnok néni kérte, hogy jöjjünk holnap is :)
Ádival egyre viccesebb bárhova elmenni, mindenkinek javaslom, hogy néha járjon egy két évessel a világban. Rögtön más szemmel látja majd :)