Legszebb pillanatok

Dubrovniki kaland

Hát mi kérem-szépen csúnyán lemaradtunk a blog-írással. Mea massima culpa.
Most azonban gyorsan összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit: orrfolyás, orrfolyás még, első vírus, első láz, úszás-megvonás, apa-megvonás egy hétre, DUBROVNIKI KALAND!
Ebből ez utóbbit szeretném egy kicsit kifejteni :) Felejthetetlen élmény volt. Már az odaút is nagyon kalandosra sikerült, hiszen Dubrovnik Budapesttől 1000 km, és ráadásul Ákos egy héttel előttünk elment a személygépjárművünkkel. Végül Ákossal úgy határoztunk, hogy Manót megrepültetjük, ez lévén a leggyorsabb megoldás. A lakáshitelezős családunk számára azonban a Bp-ről történő repkedés átszállással túl költségesnek tűnt, így hát kivitettük magunkat Zolival Zágrábba, ahonnan röpke egy óra alatt Dubrovnikban voltunk. Manónak egy rossz szava nem volt útközben, nagyon büszke voltam rá.
A csodálatos tengerparti apartmanunkból 3 perc volt a kikötő, így minden nap azzal indítottuk, és azzal fejeztük be a napot, hogy jól megsétáltattuk Ádit, és magunkat a kikötőben. Csodás volt! Persze nem állítom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de alapvetően arra törekedtünk, hogy Ádinak jó dolga legyen, így nekünk is az volt. Egyedül az éjszakák hagytak kivánnivalót maguk után, mivel egy szobában kellett eltöltenünk őket, amihez egyikünk sincs hozzászokva. Így többször előfordult, hogy Ádi felébredt az éjszaka közepén, amit itthon már - egészséges állapotában - 4 hetes kora óta nem csinált.De ezt is megoldottuk: befektettük magunk közé :)
A legmókásabb jelenetek egyébként azok voltak, amikor Ádi a közelébe kerülő összes horvát állampolgárral - elsősorban lányokkal - megpróbált baráti kapcsolatot kiépíteni, és ennek hangot is adott. Először csak meredten nézte az illetőt, majd amikor pillantásaik találkoztak, szélesen elmosolyodott, majd TÁ-TÁ kifejezésekkel jelezte barátkozós szándékát. Mondanom sem kell, hogy mindenki el volt tőle olvadva. Így természetesen mi is jópár idegennel megismerkedtünk. Ami egészen hihetetlen abban a városban, hogy a turistaáradat mögött él. Tele van kisgyermekes párokkal akik kedvükre korzóznak a jó kis tengerparti sétányokon, vagy ugranak be gyermekestül az egyre melegedő tengerbe. Nagyon jó látni, hogy ennyien vállalnak gyereket, és általában nem is állnak meg egynél :)
A képket is töltöm fel szépen. Puszi mindenkinek