Borcsa mosolyog

Kedves Olvasó!

A gyerekek márpedig különbözőek! Még akkor is, ha ugyanazon szülők gyermekei. Míg Ádi babát kb. 5 hónapos korában sikerült először rávenni arra, hogy egy 10 perc intenzív has-csiklandozás után egy mosolyt eleresszen, addig Bori már komoly mosoly-hadjáratot folytat a sok bók bezsebelése érdekében - vagy csak mert jólesik neki. :) Mi persze biztatjuk nagyon, és nekem néha néhány könnycsepp is kigördül a szememből, mert ez az egyik legszebb látvány a Földön: a babám mosolyog :)
Apropó mosoly: a napokban elővettem az egyik kedves kolléganőmtől kölcsönbe kapott dvd-t, amin kismama torna található szülés utáni regenerációként is. Hát egészen oltári, kora 90-es évek stílusa, vontatott beszéd, semmi mosoly, isteni divatos ruhák, és igazi, nagy lencséjű, halványkék keretes szemüvegek. Irtó vicces. A torna viszont nagyon hasznos, így a tegnapi naptól fogadalmam szerint minden nap végigcsinálom majd a gyakorlatokat. Nem túl megerőltető, de arra éppen megfelel, hogy kicsit levetkőzzem a szoptatás miatt felvett tunyaságomat. Ebben a pesti kánikulában sétálni úgyse nagyon tudunk még Borival, így aztán kifejezetten jól esik némi átmozgatás. Tegnap annyira megörültem ennek a lehetőségnek, hogy az amúgy néha a bezártságtól kibillenő lelki egyensúlyomat is sikerült a helyes vágányra terelni. Most csak úgy zakatolnak bennem a pozitív gondolatok. :) Türelmesebb is vagyok, ami szerintem az egyik legfontosabb tulajdonság egy 3 éves és egy 6 hetes gyerek mellett.
Tegnap is elég komoly türelem-próbának voltunk kitéve Ákossal, amikor kedvenc nagyfiúnk - aki egyébként, okos, érzékeny, vidám - 20 perces(!) ordítást vágott le, amiatt, hogy vacsora előtt kezet kellett mosnia... Megálltam és kívülről próbáltam nézni a helyzetet - ami nem mindig szokott sikerülni - és rendkívül mókásnak találtam. El is mosolyodtam magam, mire Ádi csak még jobban üvöltött, gondolom, úgy érezte, hogy nem veszem komolyan. Erre ismét elkomolyodtam, és 20 perc győzködés után végül kisütöttük, hogy menjen el vécére, mert pisilnie is kell, és ez segített. Utána a kezét is hajlandó volt megmosni. Természetesen a következő percben már vígan mosolygott. Azt gondolom, hogy pszichológia doktori értekezést lehetne írni egy 3 éves gyerek 1 napi viselkedés-modelljeiről. :)
A hisztik mostanában egyébként jelentősen besűrűsödtek, ami gondolom, Borcsa lány érkezésével is összefügghet. Próbáljuk intelligens szülők módjára nagy türelemmel kezelni a dolgot, de néha annyira értelmetlen a reakciója, hogy nincs könnyű dolgunk. Persze értelmetlen számunkra, számára biztosan van értelme, és ezernyi oka, amiket valószínűleg még nem tud elmagyarázni. Még az is lehet, hogy elkezdek utánaolvasni a témának :) Szólok, ha megtudok valami okosat.
A biciklizés viszont nagyon megy neki. Olyan ügyesen hajtja a két pótkerékkel felszerelt járgányát, hogy már futni kell utána, mert sétálva lehagy. Nagyon gyorsan belejött ebbe a sportba. Mondtam is Ákosnak, hogy nekünk is bicikliznünk kell majd ismét, hogy tudjunk menni együtt tekerni. Jaj, már alig várom, hogy négyesben mehessünk világot látni :)