Ádi elkezdte az óvodát. Nagyon tetszik neki, de azért reggelente még van egy kis hüppögés: Anya maradj itt velem... Elég nehéz elválni tőle, de közben meg tudom, hogy haza kell jönnöm, és csinálni az itthoni dolgokat, és persze Borcsával foglalkozni, hiszen ő is egyre inkább igényli ezt. Nem tudom jobban tenném-e, ha inkább itthon tartanám még egy kicsit Ádi manót. Persze reggel iszonyúan fáj a szívem érte, de délután, amikor megyek érte, akkor jókedvű, élénk, mesélős, és az óvo nénik is azt mondják, hogy egész nap jól érzi magát. Ügyesen eszik, alszik, rengeteget magyaráz. Akkor pedig nem jobb neki ott?
Nehéz ügy...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése