Végre elhárult a technikai probléma. Íme az első kép pici Alfiról az apukájával. Kemény nap volt az mindenkinek, de nagyon jól sikerült :)A képen látható arckaparás egyébként a fiúnk egyik kedvenc elfoglaltsága, így második nap már arra kényszerült az anyukája, hogy levagdossa a kis körmeit. Csak itthon tudtam meg a védőnőtől, hogy ezt igazából csak előre lefertőtlenített kisollóval szabadott volna, és semmiképpen nem a kórházban. Hoopsz... De szerencsére anyunak nagyon biztosak voltak a kezei, és Alfi inkább jól járt, mint rosszul, hiszen végre eltűntek azok a kismacska szerű karmolások az arcáról :))
Még meg sem ragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem a sok jókívánságot, és gratulációt, amit küldtetek. Mindegyik nagyon-nagyon jól esett, és mindegyiket máig a telefonomban őrizgetem. Ha néha előtör rajtam az "Úristen, rossz anya vagyok kétségbeesés", akkor csak előveszem őket, és máris jobban vagyok :)
Ma volt nálunk védőnéni, és megnyugtatott, hogy a babával minden rendben. Már-már meg is dicsért, ami nála azért nagy szó. Hiszen általában inkább a legyünk óvatosak, és mindent az előírásoknak megfelelően csináljunk típus. Kicsit minden látogatásánál úgy érzem magam, mint az egyetemi vizsgáim egyikén. Görcsbe szorul a gyomrom, és azon gondolkozom, vajon melyik részt csinálom rossul az általa elmondott 400 feladatból :)
Gyereknyüszögést hallok a szomszéd szobából, úgyhogy most megyek.
Alfis üdvözlettel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése