Elmúlt két nap

Bár hullafáradt vagyok, azt gondolom, jót fog tenni, ha leírom az elmúlt két nap eseményeit.
Hétfőn reggel egy csinos kis hasmenéssel indítottam, amit természetesen délutánra laza láz követett némi kiszáradás-problémával. Estére már annyira rázott a hideg, hogy 2 másodpercenként felugráltam a kanapéról. Mondanom sem kell, hogy folyadék inkább kijött, mint bement, ami így szoptatási időszakban nem mondható hasznosnak. Tejed ugyanis akkor termelődik, ha van miből, ehhez pedig inni kell. Szerencsére anyu a fürdetésig itt volt és segített, mert én a Babót meg sem bírtam fogni annyira remegtem. Ez után következett volna a jól megszokott szopizás, és alvás. Ehelyett azonban jött az "enni nem akarok" és üvöltés. Semmivel nem tudtam megnyugtatni, csak azzal, ha felvettem. Azt meg ugye nem bírtam sokáig, mert a lábamon is alig álltam. Isti átjött, és megpróbálta elringatni teljesen sikertelenül, így aztán leraktuk. Még egy negyed órán keresztül üvöltött, aztán elaludt. Szörnyű volt. A gyereknevelés egyik legszörnyűbb fázisa, mikor nem érted a saját gyermekedet. Illetve amikor nem ugyanazt akarjátok.
Mondanom sem kell, hogy éjszaka a lázamat próbáltam lenyomni, így alig aludtam. Hajnalban azonban volt erőm főzni egy teát, bevettem még egy gyógyszert, és el tudtam aludni. Persze negyed órára rá kelt Babó, de akkor meg tudtam etetni, és vissza tudtam rakni, így mind a ketten aludtunk negyed kilencig. Amikor is engem mintha kicseréltek volna. Elmúlt a láz, meg a rossz közérzet. Persze a gyomrom nem volt a régi, úgyhogy most már lassan 48 órája 6 db keksz, és egy főzött krumpli tart életben két szelet pirítóssal. (Ugyancsak hasznos szoptatás esetén). Reggel azonban az a jó hír várt, hogy mamit is elkapta a vírus, ráadásul kicsit súlyosabb verzióban. Ez 85 évesen megint csak kellemes. Persze mami egy hős, és tartja magát, de mégis csak legyengült. Emellett kérdezhetitek, hogy mi van Ádival. Neki szerencsére (kop-kop) semmi baja, él, mint Marci Hevesen. Persze azért hiányolja anyu puszijait, mert azt most nem kaphat, meg természetesen érzi rajtam a feszültséget is. Talán ennek is köszönhető, hogy ma este sem akart szopizni, és persze aludni sem, így hosszú ringatás, éneklés, és babusgatás után megint zokogás lett a vége. Álomba sírta magát. Tehetetlen voltam. Ismét. Persze ha tudományosan közelítjük meg a dolgot, vélhetően semmi baja nincsen őuraságának, hiszen tegnap is végigaludta az éjszakát.
Ja, és Ákos hétfőn elutazott egy hétre.
Az összetört lázmérő kalandjairól pedig majd holnap. Jó éjszakát!