Víz alatt

Tegnap csodálatos élményben volt részem. A babauszin mondta Zsuzsi, a "tanárnéni", hogy vigyünk erre az órára úszószemüveget. Hát én megtettem, és csodát láttam. A tegnapi órán az volt az egyik feladat, hogy a csoportvezető leviszi a babát a víz alá, elengedi, másik oldalon pedig anyuka elkapja. Zsuzsi tehát elindította, és elengedte Alfit a víz alatt, én pedig vártam a másik oldalon, ugyancsak a víz alatt. És úszott!!! Amint leért a víz alá kinyitotta a kis szemeit, és Professzor úrhoz méltóan -így hívják Alfit a többiek az usziban - körbekémlelte a vizet. Elnézett jobbra, aztán balra, és a szokásos szemlélődős stílusában mindent alaposan megvizsgált. Azután elnézett szembe, és meglátott engem egy elég idióta kék izével a fejemen (ld. úszószemüveg), és elkezdett úszni felém. Na persze ekkor már fogyatkozott a levegője, úgyhogy kapálózott, és ebben a pillanatban ki is emeltük. Nem akarok hazudni, de legalább 10-15 másodpercig víz alatt voltunk. Amikor kivettük, akkor pedig kicsit köhécselt, de semmi sírás, sőt pár perc regenerálódás után már "úszott" a kezemben a kishajóhoz. Nagyon-nagyon ügyes volt. Zsuzsi is mondta, hogy nagyon jól csinálja, bár nem túl aktív - értsd nem kapálózik, mint a gyerekek általában -, na de ez az élete más területén is így van :)
Ráadásul tegnap apa is megérkezett négy nap távollét után, és odajött az úszás végére, így teljes volt a boldogság :) Kis Manó tényleg egyre biztosabb a vízben, és szépen, komótosan már azt is lehet rá mondani, hogy élvezi.
Mivel nagyon jó kis úszás-csoportunk van, így néhány anyukával megbeszéltük, hogy megpróbálunk hetente egyszer az uszodán kívül is találkozni, ami biztos, hogy a gyerkőcöknek, és nekünk is nagyon jót tenne. Egyelőre a keddi délután tűnik jónak. Örülnék, ha összejönne, mert az utóbbi pár hétben elsősorban a rossz idő, és a betegséghullám miatt eléggé be voltunk ide zárva. Jót fog tenni a kimozdulás.
Vasárnap megyünk egy pót uszi órára. Már alig várom :))