Higany

Tehát a lázmérő...
A dolog onnan indult, hogy hétfő reggel óta meglehetősen feszülten teltek a perceim, illetve az óráim. Ennek köszönhetően hirtelen cselekedtem mindenféle balfékségeket. Aki engem ismer, az tudja, hogy kétbalkezességben mindig verhetetlen voltam. (Mami szerint egyébként ezt a nagy számmal kompenzáltam :)) Hát, jelen esetben tetézett kétbalkezességi állapotban leledztem, hiszen a higany hőmérő csutty kicsusszant a kezemből. Egy pillanatra csak álltam felette döbbenten. Valami halovány sejtelmem volt arról, hogy ez nem a legegészségesebb dolog, ami történhet egy háztartásban, így gyorsan akkurátusan összesöpörtem egy seprűvel és egy lapáttal az egészet, és kidobtam a házi szemetesünkbe. Aztán megpróbáltam felhívni Istit, aki éppen operált, majd Ákost, aki éppen nem vette fel. Ezután arra gondoltam, hogy egy mai emancipált nő - mit nő, ANYA - a XXI. században ezeket a bagatel problémákat meg kell hogy oldja egyedül is, így az internethez fordultam. Nagy hiba volt, ekkor kezdtem ugyanis pánikolni. Valami ilyesmit olvastam: az emberek nem is tudják mekkora veszélynek vannak kitéve, ha higany hőmérőt tartanak otthon. Hosszú távon idegrendszeri károsodást, sőt bénulást okozhat a higanymérgezés. A lázmérőből kigurult higany azonnal párologni kezd, és megbénítja az idegsejteket. Stb. Ezek után még írtak a kénporral való hatástalanításról, meg arról, hogy eszembe ne jusson porszívózni.
Összefoglalva: egy hat hónapos gyerekkel, és egy lábadozó nagymamával egyedül otthon, úton az idegrendszeri károsodás felé. Soha jobbkor nem jöhetett volna Irénke telefonhívása - merthogy ő volt a harmadik pánik-tárcsázásom - amelyben elmondotta, hogy a kedves gyógyszerészek a szomszédos gyógyszertárból azt javasolták neki, hogy mindenképpen porszívózzuk fel az egész területet, ahova a higany gurulhatott, és ne használjunk kénport, mert az büdös...
Persze aztán kicsi férjem, Anyu, Irénke és a hugicám is próbált nyugtatgatni, amiből éreztem, hogy legalább sokan úgy gondolják, hogy kicsit felfújom a dolgot.
Na, ezek után fogtam a szemeteszacskót, a seprűt, lapátot, az összes higannyal érintkezésbe léphetett papucsot, és átlényegítettem őket a teraszra, majd alaposan kiporszívoztam, és a porszívót is átadtam a terasz vendégszeretetének.
Szerencsére a mai napom már nem bővelkedett ilyen "kedves" eseményekben. Mami állapota kezd javulni, Irénke főzött isteni húslevest, melyre megvendégeltek, és ma este már Manó is szopizott rendesen, és elaludt sírás nélkül. Isti szerint az elmúlt napokhoz hasonló pillanatok teszik erősebbé az embert. Ámen